Újra itt vagyok vagyis inkább csak egy kis élet jelet adok. Mostanában jól vagyok de a suli miatt semmire nincs időm... de hamarosan szünet és ak megpróbálok írni hogy milyen volt az első félévem az egyetemen meg hogy úgy általában mi történt velem...
DE addig is kitartás 2 és félt és szünet :)
Most pedig egy-két idézet
Ilyenek vagyunk. Tudjuk, hogy nem lehet, és mégis akarjuk. Tudjuk, hogy fájni fog, és mégis belesétálunk. Persze, hisz imádjuk a csapdákat, a veszélyt, a kihívást. Mi nők meg főleg. Mert mi kell nekünk. Csak az, ami nem szokványos. Ami nemegyszerű, ami bonyolult, ami más, mert azt hisszük, hogy majd nekünk egyszerű lesz. Nekünk menni fog. Aha, csak egy aprósággal néha elfelejtünk foglalkozni. Mégpedig azzal, hogy az elején megéreztük: ez is olyan lesz, mint a többi. De valamiért még mindig nem hallgatunk az érzéseinkre. Pedig mennyi csalódástól kímélnénk meg magunkat. Végül is. Pofonból tanul az ember.
/ Oravecz Nóra /
Soha ne mondd hogy szeretsz, ha igazán nem érdekel. Soha ne beszélj érzésekről, ha igazából nincsenek is ott. Soha ne fogd meg kezem, ha összefogod törni a szívem. Soha ne mondd, hogy megfogsz tenni valamit, ha nem is tervezed, hogy belekezdj. Soha ne nézz a szemembe, ha minden amit teszel hazugság. Soha ne mondd hogy szia, ha viszlátot mondanál...
Az emberek azt mondták megváltoztam. Nos, az igazság az, hogy felnőttem. Már nem hagyom hogy ide-oda lökdössenek. Megtanultam, hogy nem lehetek mindig boldog. Egyszerűen csak elfogadtam a valóságot.
Úgy gondolom, minden okkal történik. Az emberek változnak, ezért képes vagy megtanulni elengedni, a dolgok rossz irányba haladhatnak, ezért értékelni tudod, amikor jó felé mennek, elhiszed a hazugságokat, de egy idő után megtanulsz csak magadban bízni. És néha a jó dolgok szétesnek, hogy jobb dolgok születhessenek./ Marilyn Monroe /
Mindenkinek adódik egy olyan pillanat az életében, amikor választás előtt áll. Amikor tudja, hogy lesz előtte és utána, és az a bizonyos pillanat a vízválasztó.
Én csak emlékszem, hogy milyen volt ezelőtt. Hogy érted? Úgy értem, a dolgok változnak. Az emberek változnak, te változtál. Órákat beszéltünk és most szerencsésnek mondhatom magam, ha naponta pár percet beszélek veled. Te velem akartál lenni és most úgy teszel, mintha mindig túl elfoglalt lennél. Emlékszem a viccekre, a nevetésekre, a mosolyokra, amiket megosztottunk. És én kételkedem benne, hogy te akármire is emlékeznél ezek közül.
Eltelt az idő először lassan, majd gyorsabban. Én is változtam. Máshogy érzek, másként élek. Amit elítéltem kipróbáltam, akit utáltam megszerettem, mi egykor fontos volt mára lényegtelen. Akiket lenéztem most tisztelem, amit eldobtam, azt már felveszem. Kik haverok voltak mára idegenek, kik barátok azok most is azok....
Sose bánkódj a veszteségeid miatt, mert ha a sors elvesz tőled valamit, idővel mindig kárpótol majd valami sokkal jobb dologgal!
Az emberek mindig azt mondják mosolyogjak, mintha a mosolygás eltüntetné az összes sebet és fájdalmat. Hát én megpróbáltam. Megpróbáltam elrejteni az
összes keserűséget, és eltakarni a szomorúságot a mosolyokkal. És megtanultam, hogyha belül fáj, akkor a szíved úgyis megtalálja a módját hogy kimutassa, teljesen mindegy, hány maszkot viselsz.
Az utolsó idézettel hagy emlékezek meg egy nagyon színészről aki nemrég itt hagyott minket:
"Ha egy napon majd megöl a sebesség, ne sírj értem, mert boldogan mentem el."/ Paul Walker /
R.I.P Paul Walker
Hamarosan jelentkezek
Niki
